Az oldal folyamatos fejlesztés alatt...

Az aromaterápiáról

Az aromaterápia a legáltalánosabb meghatározás szerint az illóolajos növények, a belőlük kinyert kivonatok és az illóolajok használatán alapuló gyógyeljárások összessége. A tudományterület meghatározását illetően azonban a kutatók véleménye egyáltalán nem egységes. Van, aki aromaterápia alatt az illóolajok kizárólag inhalálással történő alkalmazását, mások viszont a fertőzéses megbetegedések orvosi ellenőrzés mellett történő kezelését értik. Emellett több kutató is foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a belélegzett illóolajok és illatanyagok milyen hatással vannak az emberi szervezetre. A fentieknek megfelelően az aromaterápia fogalomkörébe éppúgy beletartozik a kellemes közérzet fenntartása, a kisebb-nagyobb egészségügyi és esztétikai problémák otthoni, illóolajokkal történő külsőleges kezelése (pl. inhaláció, gyógyfürdő, masszázs, kozmetikai kezelések), mint a szakszerű diagnózis segítségével megismert betegségek illóolajokkal, ill. standardizált (állandó mennyiségű és minőségű hatóanyagra/illóolajra beállított) aromaterápiás készítményekkel történő belsőleges kezelése. Ez utóbbi azonban csak orvosi javallatra és megfelelő ellenőrzés mellett történhet! Az utóbbi években az illóolajok használatára vonatkozó tudományos ismeretek bővülésének köszönhetően az orvosi aromaterápia mellett más aromaterápiás területek/irányzatok is kezdenek önállóvá válni, ilyenek a kozmetikai aromaterápia, a masszázs aromaterápia vagy a wellness aromaterápia. Az illóolajos növényeket és azok illatos/aromás anyagait az évezredekkel ezelőtti ősi civilizációkban (India, Kína, Egyiptom) is használták testápolásra, gyógyításra, vallási szertartások nélkülözhetetlen részeként, szerelmi csábításokra, járványok terjedésének megállítására, vagy a halottak bebalzsamozására. Az ősi Indus-völgyi civilizációt feltáró ásatások során a mai Pakisztán területén i.e. 3000-ből származó terracota „desztilláló készüléket”, valamint parfümök tárolására használt edényeket találtak, mely arra utal, hogy 4-5 ezer évvel ezelőtt az illóolajos növényeknek nem csupán a kivonatait, hanem a desztillátumát (illóolajban gazdag kivonatát) is használták. Az illatos olajok és gyanták a föníciai kereskedők révén jutottak el Keletről az Arab-félszigetre, majd onnan a mediterrán területeken fekvő ókori görög és római birodalomba. Az illóolajok használata a középkori Európában először Spanyolországban, később Dél-Franciaországban vált ismertté, majd mindenütt elterjedt. A kolostorokban igen magas szintre emelték a gyógy- és illóolajos növények termesztését, e növények és az illóolajok használatát. A gyógy- és aromás növények, valamint az illóolajok széles körű alkalmazása azonban a vegy- és a gyógyszeripar fejlődésével és térhódításával egyidőben (a 19. sz. közepe táján) fokozatosan háttérbe szorult, de mintegy 100 évvel később ismét kezdték fel- és elismerni azt, hogy a növényi anyagok - köztük az illóolajok - „természet adta” gyógyhatása mással nem pótolható.

Az illóolajokról

A virágok, gyümölcsök, levelek, gyökerek jellegzetes illatát nagyrészt a bennük felhalmozódott illóolajok adják. Az illóolajok erősen „koncentrált” természetes anyagok, amelyek a növények fennmaradásában játszanak fontos szerepet. Kinyerésük a növényi nyersanyagtól függően víz- vagy vízgőz-desztillációval, préseléssel, oldószerrel, enzimes bontással vagy szuperkritikus kivonással (extrakcióval) történik. Több-kevesebb illóolajat az aromás növények valamennyi része tartalmaz: a narancsfa gyümölcse adja például a narancsolajat, a levelek és a hajtások a petitgrainolajat, míg a virágok a neroli (narancsvirág) olajat. Példaként említhető még a szegfűszeg, melynek virágbimbójából, szárából és leveleiből egyaránt készítenek illóolajat, valamint az erdeifenyő, melynek tűleveleiből, fájából és gyantájából is nyernek ki illóolajat. Az adott növény különböző részeiből származó illóolaj összetétele, ily módon hatása és illata is különböző.

Az illóolajok mintegy 60-250 féle, különböző szerkezetű vegyületből épülnek fel. Valamennyi illóolajban van egy vagy több olyan fő, ill. főbb alkotórész, amely az illóolaj mintegy 90-95%-át alkotják, és a maradék néhány százalékon a többi, esetleg száznál is több (!) alkotórész „osztozik”. A természetes illóolajok szintetikus olajokkal való helyettesítése nem lehetséges, ugyanis az esetek többségében az illat és a hatás kialakításában fontos szerepük van a csak kis mennyiségben jelenlévő alkotórészeknek. Emellett jó tudni azt is, hogy egy-egy illóolajnak (ill. az illóolajat szolgáltató növénynek) több kemotípusa (ugyanabból a növényi részből kinyert, mégis eltérő illatú típusa) is lehet. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy például a rozmaring leveleiből kinyert illóolajok összetételükben és hatásukban egyaránt különbözőek lehetnek (például kámfor-, cineol- vagy verbenon típusú rozmaringolaj is ismert).

Egyes növényeknél (ilyen például a somkóró) nem az illóolaj, hanem más vegyületek (pl. kumarinok) a felelősek a jellegzetes illatért, és van olyan növény is, amelynél a jellegzetes illat csak utólag, a szárítás/száradás során alakul ki.

Az illóolajok az alábbi módokon juthatnak a szervezetünkbe:

• a szaglószerven keresztül, a légtérből belélegezve vagy inhalálással, keresztül felszívódva,
• szájon át az emésztőtraktusba juttatva.

Alkalmazásuk, illetve kiválasztódásuk helyétől függően az alábbi főbb hatásokkal rendelkeznek:

• antimikrobiális hatás (baktériumok, gombák szaporodását, fejlődését gátló hatás) – valamennyi szervrendszernél számolhatunk e hatás érvényesülésével (néhány ismertebb antimikrobiális hatású illóolaj: cickafarkfű, citronella, eukaliptusz, fahéj, kakukkfű, kamilla, levendula, szegfűszeg, teafa),
• légutakra gyakorolt hatások: számos illóolaj a tüdőn keresztül választódik ki, elősegíti a légutakban letapadt kórós váladék elfolyósítását és kiürülését, melynek köszönhetően javul a légutak átjárhatósága (ilyen hatásokkal bíró olajok: ánizs, édeskömény, erdeifenyő, eukaliptusz, niaouli, törpefenyő); emellett egyes illóolajoknak (pl. kakukkfű) a hörgők görcsét oldó hatásával is számolni lehet,
• bőrvörösítő hatás: az illóolajok külsőleg alkalmazva fokozzák a bőr és az izomszövetek vérellátását, és a mélyebb szöveti rétegekbe jutva fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatást is kifejtenek (ilyen hatású olajok: boróka, borsosmenta, erdei fenyő, eukaliptusz, kámfor, rozmaring),
• emésztőrendszerre gyakorolt hatások: belsőleges alkalmazásnál leginkább az étvágyjavító, szélhajtó, görcsoldó és az epehajtó hatások érvényesülnek (ilyen hatású olajok: ánizs, borsmenta, édeskömény); külsőleges alkalmazásnál, például a kisgyermekek bélgörcsének kezelésére szánt, ánizs vagy édeskömény illóolajat tartalmazó masszázsolajnál csak az enyhe görcsoldó hatással számolhatunk,
• vizeletkiválasztó-rendszerre kifejtett hatások (fertőtlenítő, vizelethajtó és görcsoldó): ilyenre példa a borókaolaj,
• nyugtató hatás: ilyen hatású például a citromfű, a narancsvirág és a levendula olaja.

A zsíros olajokról

A növényekben - főként a termésekben és magvakban - tartalék tápanyagként halmozódnak fel a különféle zsírsavakban, vitaminokban gazdag zsíros olajok, melyek nem illékony, többségükben illatmentes folyékony zsírok. Fontos vivőanyagok az aromaterápiában (masszázsolajok alapolajai), de bőrtápláló, bőrszárazságot enyhítő, a bőr normális működését segítő, gyulladásos folyamatait enyhítő és a sebek gyógyulását elősegítő hatásaik miatt önmagukban is kiválóan alkalmazhatók az aromaterápiás kezelések során. Rendszeres használatukkal az enyhébb fokú hiánybetegségek (pl. száraz bőr, fejbőr korpásodás, ekcémaszerű bőrkitörések, elhúzódó sebgyógyulás, bőr idő előtti öregedése) megelőzhetők, a hiányok részben pótolhatók, fenntartható a bőr rugalmassága, selymessége és enyhíthetők a bőr gyulladásos folyamatai is.

Aromaterápiás alkalmazások

Belélegzés

Az aromalámpába vagy a párologtatóba tett illóolajokkal egyszerre frissíthető fel a helyiség levegője és varázsolható kellemes illat otthon, munkahelyen, nyaralókban. Megfázásos időszakban célszerű naponta többször illóolajat párologtatni, mert ezzel kedvezőtlen körülményeket teremtünk a levegőben terjedő kórokozók fejlődéséhez, és egyben serkenthetjük az immunrendszer működését is. Párologtatás céljából radiátorra elhelyezett és vízzel töltött edénybe, vagy az aromalámpába cseppentsünk 6-10 csepp illóolajat. Párologtatásnál az illóolajok mennyiségének meghatározására nincsenek pontos adatok, az itt megadottak egy átlagos méretű szoba légterének frissítésére ajánlottak. Mindenkinek saját magának érdemes kitapasztalni, hogy mennyi illóolajat kell elpárologtatni ahhoz, hogy a helyiségben kellemes illat legyen és az olaj ne irritálja a szaglószervet. A levegő úgy is frissíthető és/vagy fertőtleníthető, ha pumpás permetezőbe töltött 300 ml-nyi vízhez 8-12 csepp illóolajat adunk, majd alaposan összerázzuk és a levegőbe permetezzük.
Az illóolajok belélegzésének az is gyakori módja, hogy zsebkendőre vagy párnaszélre cseppentjük azokat, és az onnan elillanó illóolajokat lélegezzük be. Az illóolajok belélegzés során leggyorsabban az agy limbikus rendszerére gyakorolnak hatást. A belélegzett illóolajok enyhíthetik fáradtságunkat, javíthatják közérzetünket és segíthetik az elalvást. Cseppentsünk papír-zsebkendőre 1-1 csepp illóolajat, és előbb az egyik, majd a másik orrnyíláson keresztül lélegezzük be. E módszer alkalmazását gyermekeknél 5-7 éves koruk előtt nem ajánljuk.

Inhalálás

Az illóolajok inhalálása a fentebb ismertetett belélegzésnek „intenzívebb” formája, ahol a szervezetbe jutó illóolajok koncentrációja magasabb, a hatások pedig gyorsabban és erőteljesebben jelentkeznek. Éppen ezért az inhalálás hatékony módszer a rekedtség, a nehéz légzés és a köhögéssel járó légúti megbetegedések (légcsőhurut, hörghurut) kezelésében. Inhalálás céljára 1 liter forró vízbe 3-8 csepp illóolajat tegyünk. A felszálló illóolajos gőzt legalább 5 percig orron keresztül, vagy szájon át lélegezzük be (a vízpára is segíti a letapadt váladék kiürülését). Az inhalációt naponta egy-három alkalommal tanácsos végezni és a betegség súlyosságától függően azt több napon, esetleg több héten át naponta meg kell ismételni. Az inhaláció befejeztével kb. 1 órán keresztül ajánlatos abban a helyiségben maradni, ahol inhaláltunk. 5 évesnél kisebb gyermekeknél nem szokták az inhalációt ajánlani, és egyes illóolajok (pl. borsosmenta-, eukaliptusz-) alkalmazása is ellenjavallt.

Érzékenységi reakciók

Fokozottan érzékeny bőrű embereknél bizonyos illóolajok bőrirritációt vagy allergiás reakciót válthatnak ki. Új olaj alkalmazása esetén az egyéni érzékenység ellenőrzéséhez ajánlatos bőrpróbát végezni az alábbiak szerint: dörzsöljünk el 1-2 csepp illóolajat a csukló belső felületén, fedjük le és néhány óráig hagyjuk rajta. Irritáció vagy bőrpirosodás esetén az illóolajat a továbbiakban ne használjuk. Ha nem tapasztalunk viszketést, bőrpirosodást, akkor az illóolajat alkalmazhatjuk masszírozáshoz, fürdéshez, borogatáshoz, és hozzákeverhetjük különböző kozmetikai készítményekhez (testápoló, sampon).

Bőrirritációk, bőrpróba

Néhány, enyhén irritáló, a bőrön esetenként érzékenységi reakciót kiváltó illóolaj: édeskömény, erdeifenyő, fahéj, kakukkfű, szegfűszeg és törpefenyő. Ezeket az olajokat óvatosan használjuk, és belőlük a fürdővízhez is csak 2-5 cseppet tegyünk. Az érzékenységi reakciók kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy azok nem csak a fokozottan érzékeny bőrűeknél fordulhatnak elő, hanem bárkinél, aki nem garantáltan jó minőségű illóolajat használ, ez esetben az illóolajok bomlástermékei okozhatnak kedvezőtlen bőrreakciókat. Bizonyos illóolajok - pl. bergamott, citrom, grapefruit, limett, mandarin, narancs – fényérzékenyítő hatással bírnak, és a közvetlen napfénynek kitett bőrön fokozott pigmentképződést, ill. súlyos égési sérüléseket (fényeritéma) okozhatnak, ezért napozás és szoláriumozás, valamint erős fényben történő síelés előtt, vagy alatt a bőrön közvetlenül nem használhatók.